1930. márciusában Pallavicini Alfonz Károly őrgróf 1045 négyszögöl területet átengedett 30 évi használatra a Magyar Turista Egyesületnek turistaház építésének céljára. Pallavicini építőanyaggal és fuvarral, a Diósgyőri vasgyár pedig építőanyaggal segítette az építkezést, melynek egy részét a diósgyőri turisták kézi erővel, gyalogszerrel hordták fel az épülő menedékházhoz. A szükséges vizet a lillafüredi Hámori-tóból ökrök vontatta lajtos szekereken hozták fel. Fél évvel később el is készült az ország egyik legszebb turistaháza és 1931-ben hivatalosan is felavatták. A két világháború közti időszakban a legkedveltebb turistaházak közé tartozott, konyhája országos hírnévnek örvendett. A nagy turistaforgalma miatt már az első télen szűknek bizonyult, így 10 éven belül kétszer is átépítették.
Bánkút az ország legjobb adottságokkal rendelkező síterepe lett, rengeteg síelőt és turistát vonzott a környék, rendszeresek voltak a síversenyek, még síugrósáncot is kialakítottak. A ház életében közben tulajdonos váltások történtek és sajnos csak a legszükségesebb karbantartásokat végezték el, így több évnyi szárnyalás után az ingatlan állapota idővel elkezdett romlani. Az 1958-as kéménytűz volt a tetőpont, akkor semmisült meg a gyönyörű, eredeti tetőszerkezet, mely után ismét átépítették, immár lapos tetővel. A 80-as évekig Bánkút igazi síparadicsommá vált és a síelők rendszerint a turistaházban szálltak meg. A nagy forgalom miatt egyre rosszabbá váló vízhiány és a karbantartás hiánya miatt ismét leépülés következett, majd 1987-ben végleg megszűnik turistaháznak lenni. Legrosszabb állapotában már istállóként is használták az épületet. Ezután eladásra kínálták és 1992-ben egy vállalkozó kezébe került. Az úriember saját erőből felújította, átépítette és megnyitotta a Fehér Sas Panziót. Végül 2008-ban került családunk tulajdonába, innen indul a mi történetünk.
Édesapám egri középiskolásként már 14 éves korától járt ide túrázni, síelni, havonta többször. Lent a Csurgói völgyben az erdészház mellett, alulról jövő kezdeményezésként hallgató társaival kialakítottak egy 1 szoba-konyha, komfortnélküli, 48 ágyas (!) kulcsos turistaházat. Az akkor épített külső WC lépcsőjében, a betonban még mindig ott van a tenyérlenyomatuk. Ide hozta táborozni az osztályát, mikor még a pedagógusok seregét erősítette. Édesanyámmal a Petőfi-kilátóban jöttek össze. Szóval Bánkút igazi szerelem nekik, ezért is vásárolták meg 2008-ban az ingatlant. Saját erőből hatalmas felújításokat végeztettek, gyakorlatilag a pincétől a padlásig minden megújult. Közel 10 évig bérbe volt adva, 2017 végén vettük át a férjemmel a panzió üzemeltetését. Azóta újabb jelentős felújítások történtek saját, illetve pályázatos forrásból: a szobáinkat teljes körűen „lecseréltük”, lett saját mosodánk, a konyhánk mérete pedig megkétszereződött, a legmodernebb berendezésekkel dolgoznak szakácsaink. Jelenleg is több projektünk fut a háttérben, pl. reméljük, hamarosan wellness részleggel bővülhetünk. Ma már egy színvonalas, 3 csillagos panziót működtetünk, őrizve az egykori turistaház emlékét.
